Ildikó megvalósult álma – sellő fazonú menyasszonyi ruha

Amikor Azénruhám levelesládájába befut egy érdeklődő e-mail és annak tárgya egy menyasszonyi ruha készítés, akkor az mindig nagy izgalommal tölt el bennünket. Ildikótól egy ilyen érdeklődő emailt kaptunk, melyben képeket is csatolt az elképzelt ruhájáról. Abban szebbnél szebb képek voltak, sellő fazonú, csupa csipke, a 20-as éveket idéző ruhakölteményekről.

Egyeztetéseket követően, Ildikóval nyakunkba vettük a várost, hogy megfelelő csipkét találjunk a ruhájához. Az elképzelt fazon mellett fontos szempont még az, hogy a menyasszony mennyi keretet szán a megvásárolni kívánt anyagra, mennyi az esküvő költségvetése. Tudjuk, hogy csipke árakban határ a csillagos ég. A másik szempont a költség és fazon mellett, a menyasszonyunk részéről az volt, hogy kényelmes legyen a menyasszonyi ruha viselete. Ilyen szempontok alapján kerestük az anyagokat. A befutót az Eurotextil Méteráruboltban találtuk meg. Itt sikerült minden kritériumnak megfelelő alapanyagot és hozzá tartozó csipkét választani.

A megbeszéltek alapján elkezdtük megtervezni a szabásmintát. A menyasszonyunk kívánsága az volt, hogy a ruha háta teljesen nyitott legyen, és a ruha rendelkezzen uszállyal. Az első próbára összeállítottuk a ruha alapját, és megnéztük, hogy minden részlet a helyén van-e. Bejelöltük a ruha végleges hosszát, hozzánéztük a csipkét, hogy hogyan is fog kinézni az elkészült ruha. A próbák alkalmával már jól lehet látni, hogy mi is lesz a kész mű, ilyenkor a megvásárolt anyagok szó szerint életre kelnek. Tudjuk, hogy igazán akkor lesz tökéletes amikor készen van, minden varrás a helyén.

Ildikó

Erre Ildikónak az első próbát követően már csak egy hetet kellett várnia és megkapta a ruháját. Katival a szokásos nagy izgalommal csengettünk fel menyasszonyunkhoz, kórusban mondtuk, hogy mi vagyunk Azénruhámtól meghoztuk a ruhád. Ildikó párja is otthon volt, őt addig a konyháig küldtük, hogy egyátalán ne tudja megpillantani Ildikó álomruháját. Most már minden a helyén volt, a  csipke, a szalag, a gomb. Az utolsó próba.  Ildikó felvette, és még nekünk is elállt a lélegzetünk. Menyasszonyunk fáradt szemei mosolyra váltottak – ugyanis a leánybúcsúja előző nap volt – és  annyit mondott, hogy elnézést… Katival összenéztünk, hogy mi lehet az, amit mondani akar, de aztán nem folytatódott tovább a mondat. Könnyek csorogtak a szeméből a boldogságtól. Megpillantotta magát a tükörben és azt látta, amit szeretett volna, megvalósult minden álma amire vágyott, hogy élete egyik legfontosabb napján egy olyan ruhában álhasson a párja mellett, amire mindig is vágyott. Nem szeretjük a sírást, még akkor sem, ha ez örömből jön, mert akkor mi is sírunk, és az, hogy három lány egyszerre sír, az nem olyan jó dolog.  Letöröltük az örömkönnyeket a szemünkből és elbúcsúztunk.  Aztán már csak az esküvő napját vártuk, hogy a ruha teljes pompájában lehessen.

Ildikó

Ildikó

Ildikó

Ildikó

Ildikó

 

Azt hiszem érdemes volt várni a képekre.

 

[fb_button]